Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2017. november 13., hétfő

Ízek, színek, benyomások: Spanyolország!



Vadregényes pusztaság, pálmafák, papagályok, tágas terek, csodakék tenger - szépséges kis hazánkat erre a fura vidékre cseréltük le egy időre. Itáliai két hetünk után rögtön továbbautóztunk, és olasz szálláshelyünktől 1400 km-re, Dél-Kelet Spanyolország egy tengerparti részére érkeztünk meg. Itt, Murcia tartományban töltöttük az elmúlt időszakot.

Hamar véget ért ez a két hónap, a mostani az utolsó hetünk ezen a szép helyen. Meglehetősen sok élményben volt részünk és megszerettük, kicsit meg is értettük az itteni nemzeti mentalitást. Belekóstoltunk a spanyolok gasztronómiai büszkeségeibe: ettünk a csokinál andalítóbb édességeket, meg fügetortát maduladarabokkal és lisztes fügét is. (Utóbbival kapcsolatban idővel arra is rájöttünk, hogy miért lisztes, de nem riogatnálak benneteket, mert nem szép sztori).

Kipróbáltuk az ízletes spanyol sajtokat, ettünk csodás paradicsomos tonhalszendvicset és mindennapos fogyasztásban élveztük a nagyon finom bagettjüket, amely számunkra simán verte az otthoni kenyeret. Talán jobbak az alapanyagaik vagy más eljárással készülnek itt a pékáruk, mindenesetre nincs az a rémes eltelős érzése az embernek egy nagy adag befalása után, mint otthon volt (tudom, nem kell nagy adagokat befalni, akkor otthon sincs eltelős érzés, de ez már más téma).

Itt, Spanyolországban sokkal később kezdődik az igazi, hideg ősz. Annyival később, hogy még így november közepén sem tudok beszámolni róla. Bár kábé egy hete éjjelente azért már hideg van, ez a hideg azért még jóval tíz fok fölötti: kültéren még éjjel sem fordul párába a lehellet. Nappal hosszú nadrágban és pulcsiban kényelmesen el lehet lenni kint a szabad levegőn, húsz fok körül mozog a hőmérséklet. Komolyabban csak pár nappal ezelőtt gondolkoztunk el a befűtésen, de végül mégsem vettük igénybe.

Fentiek áldásos következménye, hogy október közepén még mézédes sárgadinnyét, novemberben lédús szőlőt, őszi zamatos almát és puha érett paradicsomot fogyasztottunk. És a tenger, az elmondhatatlan tenger szépségét élveztük. De nem csak a látványt: még októberben is bele tudtunk csobbanni, annyira kellemes volt. Így, november derekán azért már hideg, de van, aki még ilyenkor is belemerészkedik (szörfruhában vagy búvárcuccban, ezek nyilván tartják a testmeleget, de ez azért azt is mutatja, hogy még messze nem jéghideg a víz).

Az emberek mentalitása is érdekes. Mi úgy tapasztaltuk, hogy a spanyolok sokkal lassabb folyású népségek, mint az olaszok, ugyanakkor közvetlenebbek is. Ezt meg kell szokni: itt senki sem siet kiszolgálni és senki sem nyugtalankodik, ha ezer évet kell várni valamilyen sorban állva. Elvannak egy zokszó vagy morgás nélkül. Na, ilyet mi, magyarok, nem tudunk még, de ránk mindenesetre igen inspirálóan hatott ez a nyugi.

Persze mindez valószínűleg abban is gyökerezik, hogy rengeteget süt a nap. Itt jóval több hónapig van nyár, mint otthon, így nem kell három három hónapba belezsúfolni a kánikulai időtöltéseket. Ráadásul hasonlóan az olaszokhoz, ők is mindennap órákat sziesztáznak kora délután. Jelentős napos nap és jelentős napi sziesztaidő van tehát, és ezzel együtt pedig van türelem is. Úgy gondolom, hogy mind a fentebb említettekkel nagyszerű dolog (lenne) mindig, napi szinten rendelkezni otthon is...

A spanyol nyelvvel egy ideje ismerkedünk. Már akkor megtetszett, amikor még csak terv volt az Eu-túránk, ezért idén januárban elkezdtük a férjemmel közösen tanulni. Voltak nagyobb kihagyásaink is, sajnos nincs olyan tananyag spanyolban, mint amilyen az angolban már van: amivel szavak memorizálása meg nyelvtanozás nélkül könnyedén meg lehet tanulni a nyelvet. Ezért sajátos módon magunkak kell tananyagot kreálni, ez azonban egy kicsit trükkös és energiabefektetést igényel, ami még egy kicsit várat magára. Bár nem jutottunk még messzire, elkötelezettek vagyunk: jó reménység szerint ami késik, nem múlik és lesz majd olyan a nem túl távoli jövőben, amikor képesek leszünk magabiztosan beszélni spanyolul.

Itt egyébként muszáj is valamennyire kommunikálni a nyelvet, ugyanis gyakorlatilag a fehér hollónál is ritkább jelenség, ha valaki helyi létére képes épkézláb módon megszólalni angolul. Mi magunk sem vendéglátó-egységekben, sem benzinkúton, sem állatorvosnál, sem áruházban nem találkoztunk angolul jól (vagy akár csak valamennyire is) beszélő spanyollal - egyetlen egy eset kivételével. Szó, mi szó, ennek a ténynek a kapcsán volt azért pár érdekes kalandunk nyelvi nehézségek miatt, de aztán mindig sikerült kivágnunk magunkat - éljen a google fordító, meg az emberi lelemény.

Az elmúlt két hónapban sok minden történt: megoldottunk necces helyzeteket, izgalmakkal, vicces pillanatokkal és szép emlékkel lettünk gazdagabbak. Tényleg jelentős idő jutott egymásra meg önmagunkra is, ezért kiegyensúlyozottabbnak, derűlátóbbnak is érezzük most magunkat: tele vagyunk tervekkel, gondolatokkal. Már csak ezek miatt is érzem úgy, hogy jó ötletnek bizonyult az elindulásunk.

És, még messze nincs vége. Szombat reggel ugyanis újra útrakelünk. Nyakunkba vesszük a világot és irány a következő uticélunk: Portugália! Hozzávetőlegesen kb.10 órát (és 800 km-t) fogunk utazni, mire elérjük a házat, ahol az elkövetkező hónapokat tölteni fogjuk. Még nem tudjuk, mi vár ránk ott, ahova megyünk, de felnőttek is, gyerekek is nagyon izgatottak vagyunk az utazás miatt, meg az új hellyel való ismerkedés lehetősége miatt is!

Visszanézve az elmúlt hónapok eddigi kalandjaira, csak azt tudom újra és újra elmondani (meg leírni), hogy egy csoda ez az élet: nem csak a miénk, mindenkié. És pont emiatt, mindenekelőtt, mindenek fölött és túláradóan hálásak vagyunk annak, Aki mindezt lehetővé tette és megadta nekünk: a Mindenható, Hegyeket Mozgató, Féltőn Szerető Istennek. Aki megteremtett és megőrzött minket az egész úton. És kihozott nehéz helyzetekből. Aki gondoskodott rólunk és kegyelmével, áldásával kísért és kísér minket most is.

És nem azért teszi mindezt, mert útra keltünk: ha otthon maradtunk volna, akkor sem foglalkozna velünk kevésbé, akkor sem hagyott volna magunkra. Mert lehetünk mi bárhol, Ő ott is nagyon szeret (de azért persze nem baj, ha nem bárhol vagyunk, hanem olyan helyen, ahol jó lenni).

Minden örömteli és ijesztő helyzet, amit átéltünk és minden, ami elénk kerül, hogy járjon rajta az agyunk - minden Őmiatta van az életünkben. És a szívünkben újra meg újra elismerjük, hogy Ő az Úr az életünkben. Egyszerű szavainkkal meg, csak rendkívül méltányoljuk Őt és a kegyelmét.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szívesen olvastátok