Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2011. június 13., hétfő

Beleadni apait-anyait



Az otthonoktató családok olykor megkapják azt a vádat, hogy a szülő nem képes olyan sokoldalú tudást adni a gyermekének, mint amit az iskolában megkapna. Mert az anya csupán egyetlen ember: nem biztos, hogy tanult pedagógiát; és ha voltak is kedvenc tantárgyai a suliban, valószínűleg egyetlen iskolai tantárgyban sem mélyedt el akadémiai szinten. Sokakban felmerül a kérdés, hogy egy anya, aki talán maga is több tantárgyból nem volt elég sikeres, mennyire képes az összes tantárgyat megfelelő szinten átadni a gyerekének. Ha nem képes erre, akkor az otthonoktatás, bármennyire szimpatikus alternatíva, nem kivitelezhető. Ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes dologra jöttem rá, és amire rájöttem, az nagy örömmel töltött el.

Először is ott vannak a gyerekünk képességei és készségei, és azok a tantárgyak, amelyek őt érdeklik, és amik könnyebben mennek neki, mint más tantárgyak. De nem csak ezeket a dolgokat fogja könnyen megtanulni. Ott vannak az anya erősségei is. A tantárgyak, amikben ő a suliban jó volt, és azok a tevékenységek, amikben igen ügyes és amit örömmel is végez. Ezek valószínűleg különböznek a gyermek erősségeitől, tehát már kétféle könnyen tanulható, vagy könnyen átadható dolog van a tarsolyban. És ott vannak még az apa erősségei. Azok a tárgyak, amiket szeretett a suliban, és más tevékenységek, amiket örömmel végez. Még ott vannak továbbá gyerekünk testvéreinek erősségei is. Tantárgyak és hobbik, amelyekben ügyesek, és amelyek örömmel töltik el őket. Lehetne beszélni a rokonok és ismerősök tantárgyi erősségeiről, szakterületéről is, de most csak a szűk családra szorítkozzunk.

Ennyi. Mi ennyi? Ennyi segítsége van egy otthonoktató anyának. Ennyi segítsége van egy otthonoktatott gyermeknek. Ennyi tantárgyhoz és ennyi tevékenység szenvedélyéhez van hozzáférése: ennyi tárgy elsajátításához van nagyszerű segítsége!

Ez azt is jelenti, hogy nem az anyán múlik minden. Persze bizonyos értelemben igen, és a felelősség is teljesen a szülőké. De Isten kirendelte az egyedülálló erőforrásokat, hiszen a családban mindenki ért valamihez, mindenki szeret valamilyen tevékenységet. És amihez ért, meg amit szeret, az a gyerekre is kihat, mégpedig pozitívan. Ami a tanulást illeti, az előbbi tény már magában is egyedi és csodás hellyé teszi a családot - olyanná, amely bátran felveheti a versenyt egy iskolával.:)

Gyerekünk először anyával együtt tanulja a megtanulandó dolgokat... a kisebbek meg figyelnek... aztán apával tanul más dolgokat... aztán a kisebb megtanulja a nagyobbtól... és a nagyobb megtanulja a kisebbtől. Végül már mindenki tanul mindenkitől...:)

Mindenki kapott az Úrtól valamit, amiben jó és amit a többiek javára fordíthat: Isten az egyik családtag tálentumaival akarja a másikat megáldani. És ami még nagyszerű az egészben: mindenki, akinek van egy erőssége, az annak a dolognak a szenvedélyét is át tudja adni a gyereknek. Messze több ez, mint ellesés: ragadós lelkesedésről van szó, ami bizonyos tananyagok és készségek megtanulásán átsegíti a gyerekünket, megmutatva, hogy ami neki nehezebben megy, az valaki más számára örömtevékenység és szerethető foglalatosság. Ez nem feltétlenül kisiskolás korban igaz, de talán akkor még nincs is erre nagy szükség. Felsőtől viszont ez a tényező nagy öröm és könnyebbség tud lenni az otthonoktatásban.

Isten amikor megtervezte a családjainkat, sosem gondolt korszerűsített sorozatgyártásra. Ő mindig az egyedi tervek szerint készült, különleges és megismételhetetlen 'munkadarabok' híve volt. Amikor legközelebb a családodat szemléled, jusson eszedbe, hogy ők mind így Isten alkotása, és Ő sohasem hibázik! Nem véletlenül vagy a férjed felesége, nem véletlenül vannak ilyen-olyan egészségi állapotú, vérmérsékletű és egyéniségű gyermekeid. Isten csiszolni és formálni akar téged, és ebben a legjobb eszköze a családod! Téged feleségként és anyakánt a családod formál a legideálisabban. A családod- abban az összetételben, ahogyan kaptad őket. Isten ezt tervezte neked, lásd hát meg mindebben az Ő kezét és bölcsességét, és ne zúgolódj annyit.:)

Még egy gondolat. Nagyon fontos újra meg újra megérteni, hogy otthon elsősorban nem én oktatok, hanem a gyermekem tanul. Én, mint szülő pedig együtt tanulok vele. Ezért nem is elvárás, hogy egy anya minden tantárgyat profi szinten tudjon. Sem az, hogy hosszasan előkészüljön, hogy a gyermekének másnap leadhassa a tananyagot. Nem én adom le, hanem ő tanulja meg: segítek neki, de nem kell tanárként leoktatnom őt.

Ami kell, az a nyitottság. Ami kell, az Isten vezetése és rajongó szeretet a gyerekeink iránt. A szeretet képes a másikhoz idomítani a tanulást. Ha már hozzá van alakítva, akkor az otthonoktatás hatékonyabb minden sulinál. Ezért is nagyszerű. Meg azért is, amit rajta keresztül Isten művel a családtagokkal. Sok éven át szorosan együtt élve fontos leckéket tanít nekünk az Úr szeretetről, elfogadásról, összetartozásról, kitartásról, kegyelemről, újrakezdésről... és még mennyi mindenről...

Én még nem vagyok harcedzett 'vénróka' az otthonoktatásban, de ha visszanézek az eddig megtett kevéske útra, világosan látom, hogy Isten itthon élve nem csak a gyerekeket, hanem a szülőket is napról napra formálja és neveli.

Ezért szeretünk így élni, mert amit cselekszik velünk az Úr, az nekünk jó és áldás.

5 megjegyzés:

  1. Köszi,e z biztató volt.
    Tegnap éppen a hétéves lányom segítségét kértem, hogy magyarázza el a Szentlélek fogalmát az öccsének, mert olyan jó ilyenekben :D

    VálaszTörlés
  2. Eszter, de jó, hogy ezt rábízhatod Johira. Ha ő magyarázza, benne is elmélyülnek a megtanultak. :)

    VálaszTörlés
  3. engem is nagyon biztattál, köszi. van egy kérdésem. mit gondolsz, ha egy kis falu végén lakunk, hasonló korú gyerekekkel nem sok kapcsolatunk van és a gyerekek folyton az oviról, suliról beszélnek, nem lenne jó kipróbálni? ill hogy még mindig nem látom magam alkalmasnak, leginkább a rendszertelenségem miatt. pedig nagyon látom, h ez jó és kell. és h működik is. de képtelen vagyok egy egyszerű verset is megtanítani nekik...

    VálaszTörlés
  4. Hú, Abi, megdolgoztattál kicsit, de ez egyáltalán nem baj: szeretek jó kérdéseken gondolkozni, ezek pedig azok voltak.:)

    Gondolkoztam és megírtam, hogy mit gondolok és egy bejegyzés született a válaszból. Szeretném ebbe a hozzászólásodat is belemásolni, hiszen arra reagálok. Ehhez az engedélyedet szeretném kérni. Mivel a bejegyzés már szinte teljesen kész, így csak a válaszodra várok, hogy közzétehessem, és akkor már olvashatod is.

    VálaszTörlés
  5. Abi, talán nem néztél már vissza erre a bejegyzésre, így nem láthattad, hogy reagáltam a hozzászólásodra. Utólagos engedelmeddel közzétettem a választ-bejegyzést, amiben az előző hozzászólásodra reagálok. Ezt a posztot itt találod:

    http://matrozkepzo.blogspot.com/2011/07/puding-probaja-az-eves-marathoni-poszt.html

    Ha szeretnéd, hogy a hozzászólásodat utólag kivegyem a bejegyzésből, mert nem járulsz hozzá, hogy átemeljem, akkor írj egy emailt (fiukahajoban kukac gmail pont com), vagy egy hozzászólást.

    Mindenesetre itt is szeretném megköszönni, hogy mélyebb gondolkozásra késztettél.:)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok